:-) :-D :-)

Olvasásra sarkalló képek, amelyek megmosolyogtatóak is egyben:   :-)

Vers az Olvasáshoz

Mint ahogy a címben is írtam, íme egy vers az olvasáshoz. Címe: Szerzemény. :-)

Szerzemény

Olvasni jó, olvasni szép,

olvasni azt, mi érdekesség.

Olvasnunk kell az információkért,

hogy hatalmunk tudásban mutatkozzék.

Az olvasás élmény, néha kötelezettség,

így űzzük hát úgy, hogy ne legyen kétség.

OLVASÁS (Nyomtatott Könyv/E-könyv)

    Az olvasás egy fantasztikus hobbi, egy igazi élmény, ám mégis úgy tűnik, a modern technika egyre jobban háttérbe szorítja. A fiatalok nagy része, ma már egyáltalán nem vesz könyvet a kezébe, sőt, az e-könyv adta kényelmes lehetőségeket sem használják ki és ez sajnos a többi generációra is egyre jobban igaz. Miért van ez? Általában, ha egy embert megkérdezünk szeret e olvasni, vagy olvas e a mindennapokban, az azt feleli, hogy nincs rá ideje, vagy éppen nincs hozzá türelme. Túl sokszor látom, hogy emberek legfőbb szabadidős tevékenysége, a Facebook profiljuk hírfolyamának folyamatos frissítése, görgetése. Az igazság az, hogy ez velem is megesik, csak a különbség ott van, hogy ezt a tevékenységet maximum öt percig vagyok képes űzni, mások viszont órákat töltenek ezzel. Ezt sosem fogom megérteni és nem is akarom, mert egyáltalán nem látom semmilyen értelmét, de ugye nem vagyunk egyformák. Így persze mindenki eltudja dönteni, hogy mi az, ami a legjobban kikapcsolja a szabad idejében, de személy szerint én úgy gondolom az olvasás az egyik legjobb kikapcsolódási forma lehet. Egy jó regénnyel egészen bámulatosan kitudunk zökkenni a hétköznapok mókuskerekéből, hiszen egy jó könyv új világokba kalauzolhat el bennünket, vagy éppen meghatja lényünket, esetleg megnevetett minket, így azt gondolom bátran adhatunk egy esélyt eme remek szabadidős tevékenységnek. Azt se feledjük, hogy gyakorlatilag az olvasásnak csak előnyei vannak. Fejleszti a szókincsünket, az íráskészségünket, a tudásszomjunkat növeli, leköt bennünket, szórakoztat, és ami legjobb, nincs semmilyen káros mellékhatása.

   
   Én amondó vagyok, hogy csak arra nincs időnk, amire nem is akarunk időt szakítani, szóval ez nem lehet kifogás. S itt jönnek képbe az e-könyvek, melyeknek rengeteg előnyük van és időtakarékosak is. Az e-könyveket bárhol tudjuk használni és nagyon egyszerűen, pár érintéssel betudjuk szerezni őket, sőt, akár ingyenes e-könyvekre is könnyen rábukkanhatunk. Elég hozzá egy okostelefon, vagy tablet, ami nálunk van, és már mehet is az olvasás. Az igazi előnye, hogy nem kell a nehéz könyvet magunkkal cipelnünk és el tud szórakoztatni bennünket bárhol. Egy utazás során, a munkahelyünkön a szünetben, vagy amit a legjobban szeretek, várakozási idő alatt is. Ha látom, hogy az orvosnál, a hivatalban, vagy bárhol másutt sokat kell várnom, máris veszem elő az okostelefonom, hogy a kedvenc időtöltésemnek, az olvasásnak örvendjek. Így a várakozási időtartam nekem sosem vész kárba. Ám ha otthon vagyok, akkor általában én is a jó öreg nyomtatott könyvet választom, mert mégis az adja át legjobban az igazi olvasási élményt. Hiszen a könyveknek meg van a jellegzetes illatuk és ebben a formában mégiscsak jobban kézzel foghatóak. Persze az e-könyv, nyomtatott könyv választása függ attól is, hogy a kiszemelt irományt miként tudtam beszerezni. Az online vásárlás mindkét típusnál szóba jöhet, csak ugye az e-könyvet gyorsabban magunkénak tudhatjuk és olcsóbb is, ugyanis itt nem kell a futárra várnunk, míg az házhoz hozza nekünk. Viszont, ha az igazi olvasási élményre hajazunk és kezünkben szeretnénk tartani azt a bizonyos könyvet, akkor mindenképp válasszuk a nyomtatott példányokat. Könnyen elképzelhető, hogy egy kevésbé olvasás mániás embernek az jobban kedvet csinál e kikapcsolódási formához.

   
   Hogy az e-könyv, vagy a nyomtatott könyv e a jobb, arra igazából választ adni nem tudok és nem is akarok, mert mint írtam mindkét fajtának meg van az előnye, az élménye. Mindenesetre szeretnék mindenkit olvasásra buzdítani, s ha nem is sikerül mindennap belepréselni a programunkba, azért hetente egyszer legalább próbáljuk meg. Ne feledjük, ez a szórakozási forma kicsit kizökkenthet bennünket, s ezzel remekül csökkentheti a stresszt, amivel a mindennapokban szembesülünk. Egy remek idézettel zárnám ezt a gondolat sort:

„Olvasni nem azért érdemes, hogy „műveltek”, hanem hogy gazdagok legyünk, hogy egyetlen életünkben sok ezer életet leéljünk és megtapasztaljuk, milyen a bukás, a hatalom, a magány, a diadal, a születés, a halál, a hazátlanság és a szerelem, hányféle hit, rögeszme, félelem mozgathat egy embert, hogy leleplezzük hazugságainkat, fölfedezzük életünk értelmét, talán az Istent is.”

(Müller Péter)

Köszi az olvasást: D.D.

Versek Vegyesen (Tényleg mindenféle...)

Íme, egy kis verses gyűjtemény. A wattpad-en összeszedtem néhány versemet, amik nemrégiben születtek és remélhetőleg folyamatosan bővülnek majd, akár itt, akár a wattpad-en.

https://www.wattpad.com/story/160695570-versek-vegyesen

Nyárban az Igazi (Egy könnyű nyári novellám volt)

Ha épp unatkozol, vagy kikapcsolódnál, akkor vágj bele ebbe az alig tizenöt perces, romantikus, könnyű, kis nyári történetbe, amely Márk és Rebeka ismerkedését írja le. A váltott szemszög még izgalmasabbá teszi az amúgy is kalandos nyári sztorit. J

Márk

Az élet különös dolgokat produkál, legfőképpen akkor, mikor valaki nem is számít rá. A nyaralás is ezt tette velem, amire el sem akartam jönni. Hiszen mégis ki azaz épp eszű, tizennyolc éves, aki egy teljes hónapra elmegy a szüleivel és hátra hagyja a barátait, a bulikat és minden jót, ami a nyárral jár? Hát én voltam az. Igaz, úgy indult, hogy az unokatesóm is velünk jön, de eltörte a lábát, így a közös bulizás nem jött össze. Bevallom, az első napokban csak a szülőkkel és a húgommal tengtem-lengtem a parton, de aztán kiszúrtam magamnak egy gyönyörű lányt, aki a hotelben dolgozott. Ez a lány pedig elképesztő hatást gyakorolt rám. Hiszen van az életben olyan, hogyha valaki rád néz, te rögtön tudod, igen, ő kell nekem, magához vonz, pont, mint egy mágnes a másikat. Ha elmegy előtted, te akaratlanul felkapod rá a fejed, ha rád néz, te tudatlanul viszonzod a pillantását, nem tudsz ellene tenni, egyszerűen elemileg csábít a személye. Ilyen volt nekem Rebeka, különleges. Egyetlen mosolyból, vagy pillantásból, amit váltottunk, tudtam, hogy ezt nem hagyhatom figyelmen kívül, ezt az esélyt meg kell ragadnom. Éreztem már ilyesmit azelőtt is, de most teljesen földhöz vágott ez a vonzalom, így újra és újra végig futtattam rajta a szemem, mert egyszerűen tökéletesen festett. Magas volt kék szemekkel, barna hosszú hajjal, gyönyörű arccal és igazi csodás, ellenállhatatlan kisugárzással, úgyhogy ezt nem szúrhattam el. Különben is, valami azt súgta, hogy őt is vonzom, hiszen minden alkalommal viszonozta a pillantásomat és a mosolyomat is.

− Hajrá Márk! − biztattam magam. Hadd, hogy végre valaki megint megrengesse a világodat!

Rebeka

Azt hittem már sosem mer megszólítani és most is eléggé bátortalannak tűnt, pedig annyira édesen tudott rám nézni és én sosem szalasztottam el egyetlen momentumot sem, hogy viszonozzam. Nagyon tetszett, nagyon megakartam ismerni, hallani akartam a hangját, biztos voltam benne, hogy azt is imádni fogom. Az a barna rövid haja ma is égnek meredezett és azok a majdnem zöld szemek most végre vidáman és nagyon közelről néztek le rám. Ez a nyári meló kezdett napról-napra jobb lenni.

− Szia. Régóta dolgozol itt? – ennél bénábban is szólítottak már le, de rá nem lehetett haragudni. Látszott, hogy zavarba hoztam. – Ne haragudj, ez közhelyes volt, de már pár napja tanakodom rajta, hogy megszólítsalak e.

− Mi győzött meg? – tudni akartam, hogy végre miből merített bátorságot.

− Te – vágta rá egyből, ami bár nem volt kimerítő válasz, de mégis nagyon tetszett. – Arra gondoltam, hogy ha van egy kis időd, esetleg megmutathatnád a várost, vagy kimehetnénk a partra?

− A nevedet sem tudom – tudtam, hogy igent mondok majd neki.

− Igaz. Nagy Márk vagyok – kezet nyújtott felém.

− Magyar vagy? – váltottam, mire megkaptam azt a mosolyt, ami annyira tetszett benne. − Igen és te is. Kicsi a világ. A Rebeka nem tipikusan magyar név.

− Tényleg nem az – máris jobban éreztem magam, hogy az anyanyelvemen beszélgetünk. − Délben végzem és pár kollégával megyünk a partra. Egykor a recepción? – ajánlottam fel. Szerettem volna, ha végre egy lazább énjét is megismerhetem.

− Szuper, ott leszek – felelte. – Örülök, hogy találkoztunk – én is örültem, de mennem kellett, így a beszélgetésünk megszakadt, pedig tengernyi kérdésem lett volna hozzá. Nagyon érdekelt a személye és nem tagadom, régen vonzott már így valaki. Igaz, értek már csalódások az életben, de most valami mégis azt súgta, ez tetszeni fog.

Mark a recepciónál fürdőnadrágban várt ránk és nagyon szexis volt az izmaival meg a mosolyával. Hamar megtaláltuk a közös hangot, a barátaimnak is szimpatikus lett.

− Focizol? – néztem rá kérdőn.

− Igen, de nem csak azt. Szeretek bármit, ami sport – ez látszott rajta. – Te?

− Röplabda? – elmosolyodott. Nem láttam a szemét a napszemüveg miatt, pedig szerettem volna, nem csak a száját, de a szemeit is vidámnak látni. Jól állt neki.

− Nekem az is megy – a félénksége mellett nagyon is volt benne magabiztosság. Talán barátnője volt otthon. De akkor miért nyaralt a szülőkkel?

− Meddig maradtok? – nem akartam rögtön a sűrűjébe vágni, de érdekelt.

− Még több mint három hétig. Apa üzletet köt, így eljöttem velük. A terv szerint az unokatesóm is itt lenne, de az utazás előtt eltörte a lábát – ez már több mindent megmagyarázott.

− Kitalálom. Az volt a terv, hogy ketten majd jókat buliztok, megismerkedtek néhány lánnyal meg ilyesmi.

− Ez lett volna. Unalmas a szülőkkel nyaralni – ezen nevetnem kellett. Egyfelől megértettem, de másfelől teljesen szerencsésnek mondhatta magát.

− Egy hónap az Olasz tengerparton? Ennél azért rosszabbat is eltudnék képzelni.

− Van benne valami. Te meddig maradsz?

− Augusztus végéig. Kezdődik az új szemeszter szeptemberben, akkor megyek vissza. Az utolsó évem – vártam a reakcióját. Tudtam, hogy fiatalabb nálam.

− Nekem meg az utolsó évem az érettségiig – nem lepte meg, hogy idősebb vagyok.

Márk

Egyetemista és igent mondott. Egyre jobban tetszik nekem, ráadásul, ha eddig gyönyörűnek tartottam, akkor most egyenesen csodásnak. Minden porcikája a helyén volt, az a test, ölni tudtam volna érte. Barna bőr, a vizes barna haj, a szemek, ahányszor csak hozzám ért a vízben totálisan kész voltam. Ez az elemi vonzalom nagyon működött.

− Leégtél – nézett rám visszafelé menet a hotelbe. Nagyon jól éreztem magam ezen a délutánon. Sokat nevettünk vele és a barátaival. Szívből örültem, hogy megszólítottam.

− Annyi baj legyen. Jól éreztem magam – vontam vállat.

− Remélem később is így gondolod majd – így fogom, efelől nem volt kétségem.

− Később összefutunk? – igazi randira kellett volna hívnom.

− A vacsoránál találkozunk – nem pont erre gondoltam és most totál félre értett, én pedig hülyének éreztem magam. Többet akartam, jóval többet.

− Nem így értettem. Mikor vagy szabad? Bulizhatnánk – mondj igent.

− Mondták már, hogy néha félénk vagy, máskor meg teljesen magabiztos? – nem, ezt nem kaptam még meg, de tudtam mi az oka. Ideje volt igazat mondani, akartam őt, és a most vagy soha alkalom itt volt az orrom előtt.

− Tetszel nekem, szerintem ezt már akkor tudtad, mikor megszólítottalak – megint az a titokzatos mosoly, amit a napokban váltottunk. – Erről beszéltem. Otthon randizni kezdtem valakivel, de semmi komoly nem történt, talán egy kicsit ez hátráltatott, de vele nem volt meg ez a...

− Vonzalom? – vágott a szavamba.

− Igen, pontosan – kontráztam rá.

− A csütörtök és a péntek estém szabad. Addig csak délután van szabadidőm.

− Szuper. Találkozzunk holnap is délután, csütörtökön meg bulizhatunk – csak lazán.

− Benne vagyok – felelte. – Ugyanígy, mint ma a recepción – megpuszilta az arcomat, aztán elsietett. Úgy vigyorogtam utána, mint valami gyenge őrült. Mégis ki mondta, hogy nem buli a szülőkkel nyaralni?

A csütörtököt vártam igazából, bár akkor is magával hozta a barátait, de reméltem, hogy közben lesz lehetőségünk kettesben lenni. Az este eleve jól indult, hát még mikor megláttam őt. Ugye a bikini nem bízott eddig sem túl sokat a képzeletemre, de a ruha, amit viselt sejtelmes volt és káprázatosan festett benne. Miután egymásra mosolyogtunk, a dekoltázsára vándorolt a tekintetem. Azt hiszem rendesen megbámultam.

− Márk – felkaptam a fejem a hangjára, amit figyelmeztetésnek szánt, de érezhetően szórakozott is rajtam. – Szia.

− Igen, sziasztok – köszöntem oda mindenkinek. – Szép vagy – te jó ég, még be is rekedtem.

− Köszönöm – bár nem voltam annyira magas, Rebeka megragadta a tarkóm és lehúzott magához egy puszira. Mást is szerettem volna tőle abban a pillanatban. – Mehetünk? – behajlítottam a karom, hogy karoljon belém, mire rám nevetett és ellökte azt. Én is nevettem.

A barátai minket néztek és kezdtem kínosan érezni magam, így inkább elindultam. A tengerparti sétány csak úgy zengett. Minden kis utcában volt legalább egy jó hangos szórakozóhely, de mi Rebekáék kedvenc klubját választottuk. Ott a bár felé vettük az irányt, hogy először igyunk valamit.

− Koktél? – megráztam a fejem. Úgy tűnt a pultosunk ismerte újdonsült hölgyemet. – Szia Luca – igen, ismerte. Áthajolt a bárpulton és mit ad isten, ugyanúgy megpuszilta, mint ma engem. Kezdett egy kicsit felmenni bennem a pumpa. Ami az enyém, azaz enyém.

− Én egy sört kérek – nem akartam ennyire mogorván hangzani. Rebeka rám nézett s egy kicsit oldalra billentette a fejét.

− Próbáld ki a mojitót, nem fogsz csalódni – az ajkába harapott. Muszáj volt ezt csinálnia velem? Muszáj volt ennyire jól kinéznie?

− Oké – sikerült összehoznom egy műmosolyt és a pultosra néztem. – Akkor négy mojitót kérünk. Oda leülünk – mutattam mögém és egy bankjegyet csúsztattam a fickó elé.

− Köszi Luca, akkor ott leszünk – Rebeka barátai elmentek a karaoke pult felé, így most ketten maradtunk. Menet közben átkaroltam a lányt a derekánál, hogy átvezessem a tömegen, de persze mögöttes szándékom volt vele. Azt akartam, hogy lássák, ez a lány velem van.

− Sokat jártok ide – egy kicsit megfagyott a levegő közöttünk, így próbáltam azt feloldani.

− Féltékeny típus vagy. Nem is gondoltam volna.

− És még mennyi minden van, amit nem tudsz rólam – kár lett volna letagadni.

− Például? – végig simított a karomon. Ez a nő pontosan tudta, hogy hogyan csavarjon az ujja köré. Kihozták az italunkat, de ezúttal egy dögös pincérnőt kaptunk, aki rám mosolygott.

− Rajzolok – erről nem igazán szoktam beszélni.

− Ezt nem említetted – beszéltem neki a családomról, a barátaimról, arról, hogy apámnak fogok dolgozni, ha elvégeztem a fő sulit, de erről még nem. – Miket szokták rajzolni?

− Bármit. Lehet, hogy építészmérnök szeretnék lenni – nem nevetett ki.

− De? – nézett rám kérdőn.

− Nem biztos, hogy elég jó vagyok és különben is, itt van apám autós biznisze, mindenki azt mondja, hogy hülye lennék nem átvenni – elvettem két poharat az asztalról, az egyiket neki adtam.

− Azt kellene csinálnod, amit szeretnél, és ha mutatsz nekem pár rajzot, megmondom, hogy mennyire vagy jó. Megígérem, hogy őszinte leszek.

− Köszönöm. Erre igyunk – koccintottunk. – Most te mondj valamit, amit nem tudok még rólad – kértem tőle. Annyit már elárult, hogy huszonkettő, média szakos, két testvére van és már nem a szüleivel élt. Ahogy ezek átfutottak a fejemben, még most sem értettem, hogy hogyan tetszhettem meg neki.

− Szeretném kipróbálni a színészetet. Vagy a tévézést – a félénk mosolyt nem szoktam meg tőle. Ez a lány magabiztos és karakán volt.

− A színészetet nem tudom, de a tévéhez meg van mindened – játékosan meglökte a vállam.

− Tipikus pasi.

Rebeka

Eddig eszméletlenül édesnek tartottam, de ma igazi szexi pasinak tűnt. Más volt, mint a többi tizennyolc éves, ő sokkal érettebben viselkedett, s ezért egyre jobban kedveltem. A parton játékos és jó kedélyű volt, most meg magabiztos és komoly. A fekete ing és az, hogy nem borotválkozott pár napja, nagyon vonzóvá tette és ezt a pincérlány is észrevette. A köztünk lévő vonzalom sem enyhült, ahányszor hozzám ért, libabőrös lettem. Úgy viselkedtem, mint egy kamaszlány a közelében, pedig ez egyáltalán nem vallott rám.

− Táncoljunk – néztem Márkra.

− A tánchoz még innom kellene egyet – hűha. – Kicsit botlábú vagyok.

− Azt hittem te olyan srác vagy, aki mindenben jó – nevetett, s ezzel előtűntek a gödröcskéi.

− Egyáltalán nem – egy szuszra megitta a maradék koktélját, aztán felállt és a kezét nyújtotta felém. – Megengedem, hogy körbe táncolj.

− Milyen lovagias vagy – a kezébe csúsztattam az enyémet. Nagy tenyere volt, hosszú ujjakkal, így az enyém eléggé elveszett benne. Behúztam őt a tömegbe, táncolni kezdtünk. Tényleg botrányos volt, a füléhez hajoltam és így sokadszorra is megcsapott az illata, amitől legszívesebben a nyakába temettem volna az arcom. – Egyet jobbra, egyet balra? – nevetve néztünk egymásra.

− Mondtam – édes volt. – Jöhet egy tequila? – bólintottam. Azt akartam, hogy teljesen elengedje magát. Integettem Lucának, Márk pedig szorosan mögém simult, így neki támaszkodtam. Most könnyedén átkarolhattam volna a nyakát és megcsókolhattam volna, de vártam, hogy ő tegye meg az első lépést. Nagyon akartam már azt a csókot és szerintem ő is így volt vele. A tequila égette a torkomat, de jól is esett, na meg az is, hogy a mögöttem lévő pasi nem engedett el egy percre sem.

− Karaoke? – lehajolt a fülemhez.

− Oké – megpuszilta a nyakam, mire minden egyes idegszálam égnek állt. Bizseregtem az érintésétől és a közelségétől. Karaoke közben rengeteget nevettünk, bár én azt vártam, hogy végre visszainduljunk a hotelbe, de nem alakult ilyen egyszerűen az este. Mikor Márk kiment a mosdóba, mi hárman táncolni kezdtünk, s egy srác mögém lépett és velem kezdett mozogni. Először azt hittem Márk az, de ahogy megéreztem a száját a fülemnél, már tudtam, hogy nem ő táncol mögöttem. Ő előttem állt és csalódottan tekintett rám. Sosem akartam, hogy valaha is így nézzen felém. Aztán egy pillanat alatt haragos lett, előre lépett, én is, de nem én voltam a célja, hanem a mögöttem lévő srác, akinek behúzott egyet. A fiúk összeverekedtek. Megpróbáltam lerángatni róla, de csak Robinak sikerült szétválasztania őket.

− Eressz el – kiáltotta és láttam, hogy lilulni kezdett a bal szeme alatti rész. Megakartam neki magyarázni a történteket, de mondhattam bármit, nem hallgatott meg, csak fogta magát és elsietett. Kis mérlegelés után követtem őt. Reméltem a hotelbe ment, mert oda indultam el. A szobájához mentem, s mielőtt bekopogtam volna, nagy levegőt vettem.

− Nem vagy a pasim – nem ezt akartam neki először mondani, de annyira felidegesített, hogy csak úgy kicsúszott. Ő is mérgesnek tűnt, de uralkodott magán és nyugodtan szólalt meg, bár láttam, hogy nehezére esett.

− Tudom. Sajnálom, hogy így reagáltam.

− Nem, egyáltalán nem sajnálod – nem akartam, hogy megjátssza magát előttem.

− Nem, tényleg nem sajnálom – felelte. Azt hittem rám csukja az ajtót, de helyette közelebb jött és a derekamnál fogva magához rántott. − Tovább játsszuk még ezt a játékot?

− Nem. Ez nem játék – átkaroltam a nyakát. – Behívsz?

− Ha menni szeretnél se engednélek el – lehajolt és megcsókolt. Elképzeltem már ezt a pillanatot, de ezt nem lehetett elképzelni, vagy leírni, ezt érezni kellett. Márk felkapott és bevitt a szobába.

Bevallom, sosem gondoltam volna, hogy egy nyári munka kapcsán találok majd rá a szerelemre. Mert az lett, szerelem. Igazi, tüzes, bizsergető és mindent elsöprő szerelem. Mondhatni az volt első látásra is, de igazából, csak akkor döbbentem rá, mikor haza mentek és nekem még három hetet kellett kibírnom nélküle. Ráadásul teljesen sunyi módon búcsúzott el, verset írt nekem, amivel meglepett, és ami megmutatta, hogy nem csak a rajzolásban tehetséges. Bár a verssel a mai napig cukkolom, még is az ébresztett rá arra, hogy a nyári kalandoknak igenis lehet igazi folytatásuk. Sőt...

„Nehéz napjaink végén,

szép szemedben merengek.

Valahányszor csak rád nézek,

tudom mennyire szeretlek.

Belém életet te leheltél,

zord, s rideg énem te űzted el.

Veled lettem most, s mindenkor teljes,

hisz tudod mennyire SZERETLEK kedves."

Darnai Dóra

Se Veled Se Nélküled 2 (Paul - Molly)

A Wattpad oldalamon megtaláljátok a Se Veled Se Nélküled 2-őt teljes egészében, amelynek címe megegyezik egy másik regényem címével, mégis egy önálló történet. Az első rész főhőseinek barátaik életét, szerelmi civódásait mutatja be. Íme a rövid összefoglaló és a link hozzá:

Paul egy fiatal egyetemista, baseball játékos, aki a kék szemeivel és a szőke hajával hódít, így a lányok körében eléggé közkedvelt. Ám ő mégis a nála idősebb hölgyeket részesíti előnyben és ez a rajongása nem másnak, mint Mollynak köszönhető, akire már kamaszkora óta ácsingózik. Molly, az egykori nevelője, Ellie legjobb barátnője. A lány majdnem tíz évvel idősebb főhősünknél, de még a nagy korkülönbség ellenére is sikerül egymásba gabalyodniuk. Kapcsolatuk egy kalanddal kezdődik és fejeződik is be, de az idő és az események újra és újra egymás karjaiba sodorja őket.  A kis románc lassan tovább fejlődik és igazi érzelmek kerülnek terítékre, mindeközben pedig Paul élete gyökeresen megváltozik. A változás jó, s a románcuknak is jót tesz, de hamar rá kell ébredniük, hogy mindketten más-más életszakaszban vannak. Paul hajlandó az alkalmazkodásra, az újra, de Molly nincs elragadtatva a fiú tetteitől, ezért útjuk egyre rögösebb és a se veled se nélküled státusz igazán jellemzi majd kapcsolatukat. Hogy sikerül e nekik megtalálni együtt a boldogságot? Azt még ők sem tudhatják, de te kedves olvasó könnyen kiderítheted, ha bele kezdesz eme bonyodalmakkal teli, romantikus és drámai történetbe, melyből a szenvedély és az akció sem hiányzik majd. Szóval ha szeretsz olvasni, bátran vágj bele. :-)

Mindenkinek jó olvasást és annál is jobb szórakozást kívánok hozzá.

https://www.wattpad.com/story/123128515-se-veled-se-n%C3%A9lk%C3%BCled-2-paul-molly-befejezett

Idézetek Képekben

Se Veled Se Nélküled (Dominic - Ellie)

Főhősünk Dominic, árvaként nevelkedik egy nevelőotthonként működő házban. A srác, egy jóképű focista személyében tetszeleg, aki a rossz fiúk táborát erősíti, ám emellett a fiú szíve vajból van és imádja a vele együtt élő kis társait. Főhősnőnk Ellie, teljesen a focista ellentéte. A gyönyörű, kedves és tettre kész fiatal nő, a nevelőotthonként működő ház új felügyelője lesz. Mikor a létesítménybe lép, még nem is sejti, hogy felborítja majd minden ott lakó életét.

Így az életükből kifolyólag Dominic és Ellie találkozása elkerülhetetlen. A rossz fiú és a jó lány viszonya nem indul rózsásan, ellenben a napok elteltével rengeteg fordulatot vesz képtelen kapcsolatuk. Lassacskán megtalálják a közös hangot, de ettől még a közös jövőjük egyáltalán nem biztos. Lehet e komoly viszony egy gimnazista és egy nem rég végzett egyetemista között? E kérdésre a feleletet az irományban találjátok. Mindenesetre azt elárulom, hogy az idő sok mindenre választ ad kettejüknek, na meg persze a házban élő kis lurkók is. Hiszen ők majd jól összekuszálják az eseményeket és komoly befolyást gyakorolnak a hőn áhított közös jövőre.

Ha kíváncsi vagy eme bonyolult kis művecske szövevényes szerelmi szálára, csíped a drámát, a szenvedélyt és a romantikát, akkor ne habozz az olvasással, rögvest vágj bele!

Teljes változat letöltése a következő linkeken, de a Google Play Áruházában is megtalálható ez és a többi könyvem is. Részletként az első 6 fejezet a wattpad-en:

https://publioboox.com/hu_HU/se-veled-se-nelkuled

Édes Gyötrelem

Íme az Édes Érzelem folytatása. Ha az elsőt elolvastad, erről se maradj le. Jó szórakozást hozzá.

A boldogságot még nem találták meg, de a szerelmet igen. Jeremy és Emily meséje folytatódik. Történetük során kiderült az életük külön-külön nem annyira izgalmas, mint együtt. Ám kapcsolatuk néhol bizonytalan, de van, hogy szilárd talajon áll. Vajon sikerül e kettejüknek, együtt leküzdeni a boldogságuk útjában álló akadályokat? Az egyetlen fegyverük a szerelmük, ha okosan használják, eljutnak a célig. Ha kíváncsi vagy a szenvedélyes viszony kimenetelére, olvasd el az Édes Gyötrelem című kötetet, melyben ezúttal mindenre fény derül.

Regisztrálás után ingyenes e-könyvként letölthető, vagy ízelítőt ebből is találtok szintén a wattpad-en: http://publioboox.com/hu_HU/edes-gyotrelem

Édes Érzelem

Az Édes Érzelem az első kiadott könyvem, melyre büszke vagyok, még akkor is, ha tudom, nem ez a legjobb alkotásom. :-)  



Vajon két sérült lélek is megtalálhatja a boldogságot? Van     szerelem első látásra, vagy az egész csak az érzékek játéka? Jeremy Johnson világában a szerelem nem létező érzelem, de mégis, mikor megpillantja Emilyt feléled benne valami. Valami, ami számára elérhetetlen és sokkal megfoghatatlanabb, mint ahogy azt elsőre gondolná. De vajon Emilynek sikerül elfogadtatni vele az érzelmeit? Vagy ő is csak egy nő a sok közül, aki a jóképű férfi ágyába kívánkozik? Ha érdekel Emily és Jeremy bonyolult, de annál inkább szenvedélyesebb kapcsolata, akkor olvas bele, ígérem nem csalódsz majd. 

Részletet a könyvből a wattpad-en találtok, de ehhez a regényhez, még videót is készítettem. Itt vannak a linkek:
https://www.wattpad.com/user/DarnaiDora
https://www.youtube.com/watch?v=IiNuPOzNVQk

Letöltéshez: http:// publioboox.com/hu_HU/edes-erzelem

Az Álom (első novellám)

Íme az első novellám, még 2013-ból. Ez egy olyan igazi kis szárnybontogatós írás, ami még egy helyi újságba is bekerült. Ennyi év után visszaolvasva, látom benne a hibákat, de maga a története, a jelentése mégis üdítő. A novella tanulsága: Ha üzenni akar a tudatalattid, ne utasítsd el, gondold át az üzenetet.

– Vajon felébredtem? – kérdeztem magamtól, ahogy lassan körül néztem. Nem, az nem lehet, biztosan csak álmodom, gondoltam. Körbevett a sötétség, nem láttam semmit magam körül. Felkiáltottam: – Hol vagyok? Mi ez a hely? – senki sem felelt, így hát elindultam a sötétben, de pár lépés után megtorpantam. Egy kislány állt velem szemben. A szemembe nézett, de nem szólt semmit, rettentő ismerősnek tűnt...azok a kék szemek és az a fitos orr, mintha már láttam volna valahol. De vajon hol?

– Ki vagy te? Hol vagyunk? – kérdeztem tőle kétségbe esve.

A lány nem felelt a kérdéseimre, csak állt és bámult rám. Szemmel láthatóan elgondolkodott, de szerencsére végül megszólalt: – Jöjj! – csak ennyit mondott s nem többet.

Nem volt túl sok választásom, elindultam utána, szinte vakon követtem őt, úgy éreztem bízhatok benne. Mintha valamiféle láthatatlan kapocs kötött volna hozzá. Megnéztem őt újra és újra, próbáltam rá jönni, hogy ki is ő valójában. Egyszer csak megállt, felém fordult és ismét a szemembe nézett, felemelte a kezét és rám mutatott. Nem értettem.

– Ki vagy te? – kérdeztem őt újra, de megint nem kaptam választ a kérdésemre.

– Nézz körül! – mondta, én pedig körbenéztem. Ekkor vettem észre, hogy már egy tisztáson állunk mindketten, egy varázslatos helyen. A Nap lemenőben volt, a virágok illatoztak, a madarak csicsergését is hallottuk. Bárhol is voltunk ez a hely maga volt a béke. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy biztosan meghaltam és most a mennyországban vagyok. Szorosan lehunytam a szemem és minden lélegzetvételemmel magamba szívtam a békét. A merengésemnek végül a lány vetett véget.

– Nyisd ki a szemed – szólt rám élesen – Nézz rám...jól tudod, hogy ki vagyok, csak nézz meg jobban.

Ekkor kinyitottam a szemem és farkas szemet néztem a lánnyal, talán csak egy pillanatig. Megnéztem őt újra és újra, a felismerés pedig villámcsapásként ért. A lány én voltam, csak éppen tizenöt évvel ezelőtt.

– Te...én vagyok! – visszhangzottak a szavaim, mire ő elmosolyodott és bólintott.

Tovább ment és menet közben intett, hogy menjek vele, így hát követtem őt. Szótlanul sétáltunk pár percig, a lány, vagyis én megálltam. Előre mutatott a jobb kezével, ekkor két út nyílt meg előttünk. Varázslatos volt. Az egyik jobbra, a másik pedig balra vezetett. Ha ránéztem a jobb oldalira, valami melegség, béke és boldogság öntött el. Mégis ez az út tele volt akadályokkal és kihívásokkal. Külső szemlélő számára, szépnek tűnhetett, egy patak folyt át rajta, a fák gyönyörűen zöldelltek. A bal oldali úttal kapcsolatban más érzéseim voltak. Ez könnyebbnek tűnt, volt benne boldogság, sőt nem is kevés, de valami mérhetetlen fájdalmat éreztem, amikor egy kivágott fára pillantottam az úton. Mert külsőleg tiszta volt az út, talán pont ezért volt olyan rideg is. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy nem vagyok egyedül, csak az utakat bámultam. A lány megszólalt:

– Válassz! – csak ennyit mondott.

– Nem értelek, miért kell választanom, mi a célod ezzel? – kérdeztem, mire ő a szemembe nézett és azt mondta: – Tudod jól, hogy mi a célom. Ne feledd, ne várj sokáig, mert elmúlik az életed úgy, hogy sosem választottál.

– Ezt most értenem kellene, ugye? Segíts megértenem – kértem őt.

– Hallgass a szívedre – felelte és én ebben a pillanatban csurom vizesen ébredtem otthon az ágyamban. Felkeltem és átgondoltam, amit a lány mondott. Tudtam mit kell tennem...